Az A.E. kötetből
egy cetli kandikál:
’86, karácsony,
Ó, de mily messze már!
Habozok: tartsam még?
Tegyem vissza újra?
Nem tudom írásod
már olvasni rajta!
Elfelejtettem, oly
rég volt, a kódodat.
Hajh, hogy ittam anno
minden csodás szavad!
S Te majd negyven évig
itt bujkáltál velem.
De most, most vége van.
Én ezt befejezem.
Nem töprengek többé
kell-e még az emlék?
Már nem értem mi volt
az akkori versvég.
Kis haragtüzek még
meglobbannak bennem:
nem lettél kedvesebb,
féltőn óvóbb lelkem.
Sajna, nem így esett.
Se akkor, se máskor.
Ma nem őrzőm tovább.
Cetlid kukámba táncol.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.