Az elit közönség összegyűl,
vörös szőnyegen pompázik
szépen öltözött hölgy és úr.
Ruhájukon látszik, életükben
a pénz nagy úr, mit megkívánnak
azért karjuk lazán kinyúl.
Esténként más cicoma dukál,
látszatra lankadatlan figyelnek,
örömtelen érzés, ámítás.
Első sor páholyában ékszer
csillan csillár fénysugarában,
ugyan kit érdekel dráma és dáma..
Csak ott lenni, hol jelen lenni
rang, dicsőség; érzés helyett
pénz beszél, övék a megtiszteltetés.
Riba Ildikó: KésBágyadt napsugarú őszi reggelenkönnyed mosollyal mondtad nekem:soha sem akartuk hogy temegszüless, 
Riba Ildikó: Szomorú szabadságMegtehetném, mégsem teszem,szürke felhők táncát járjam.Szeretet és bánat hangjabús hegedű húrján&nb
Riba Ildikó: Templom erdei tó partjánErdő mélyén, bokrok ölén,susogó fák között türkizben fénylő tó vize csendesen csobog.&nbs
László Mészáros: NézlekNézlek,mosolyod kibontja álmom:Szelíd mennydörgés a szívütés,a kísértés tüskéinkioltott madárfénybő
Riba Ildikó: Hit Hópehely hintázik fák ágain,szél hárfája zeng jeges csápjain.Hó alatt alvó mag félve lapul,vár, míg
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése