M. Fehérvári Judit: Vers

    e nap legyen az álmoké gyermekkorom napja focizzunk együtt a zugban ahol visszapattan a labda és cigánykereket jár az utca ... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: [Meddig fújhatom a csöndet]

    Meddig fújhatom a csöndet, meddig a hallgatást?   Lélekvirágos lufivá nőve ki értetné meg szívem legmélyebb titkát? Meddig m... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Triptichon sötétben

      tovaringnak múltidéző történések akár fáradt nők csípői az élet terhei alatt ragyogásuk megsebzik az évek emlékeim vasra... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Nyári akvarellek

Illusztráció: + Mocsár Zsófia Alexanda lepedőfestmény Megjelent a Helyőrség.ma oldalán     a hullámzó hőség beleizzasztja a tájba ... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Mosolyogva emékezzetek rám!

  „Az ember híd és nem cél. Azt szeretjük benne, hogy áttűnés és letűnés.” (Nietzsche) Egy Anyám nem szeretetett. A húgom imádta. Ez a nemsz... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Életjel

Ha valakit érdekel, milyen kritikám jelent itt meg, szívesen megadom a linket, ahol el lehet olvasni! Tovább olvasom »