Seres László: Vers a vershez



Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre,
vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra.
Mindenható infúzió. Ne kelts zajt,
felszínes mámort megrészegült szépség.
Csapodár se légy, se magadra szabott
üres cafrang. Csipkék, rojtok dús dísze
ne fedje alakod, kimódolt formád,
de irgalmat se ismerj igazságos
Nagy Úr. Ne hódolni akarj értünk.
Hódítani, míg el nem gyengül szép tested
s mosolyod fénye hull a kelő napból
sorokba szedett szótlan sírhantokra.

Úgy szólj, ha szólsz, hogy visszahalld hangod.
Lásd meg, ki figyel s ki adja lelke
márványát, hogy beléjük vésd önmagad.
Általuk vagy s leszel égi varázslat
-hol irigyelt hol ezerszer átkozott-
vajúdva a szóból, mely metsz és hasít,
mint kés a sebben, - szinte művészet már-
ha rájuk figyelsz, a porba hulltakra,
kikhez lehajolnod oly felemelő,
míg villámot szór szád, s szíved mennydörög,
úgy hallgatnak rád, mint gyermek anyjára,
amikor benyitsz hozzájuk csupán csak
egy szóra a csendnél is csendesebben.

2 megjegyzés :

  1. "mindenható infúzió"

    Jó lenne olykor bekötni egy ilyet, kedves László...

    VálaszTörlés
  2. Laci.
    Ez a munkád is igényes, komoly, és igaz. Örülök, hogy olvastam.
    gyuri

    VálaszTörlés