Vasas Marianna: Álomketrec

Olykor-ketrec álomvilág,
levegőtlen, bús délibáb,
valós érintést koldulva
sikolt fel a képzet súlya:
kárörvendnek metaforák.

Mert a díszkelepcébe zárt
csodatollú életmadárt
kopasztja a túlrévedés,
mindenkinek ittléte vés
örök nyomot, oda, fel, lásd...!

Lásd, álmodó s való többé
nem ellenfél, ha ég földdé,
s föld éggé lesz, szép mértékben,
édenbe vegyül az "éljen",
s húsabb lesz a mindörökké.

Varázsvilágot nem nyirbál,
ha világvarázst is irkál
tollad, mely a csöndbe mártva
dallamot hint odaátra:
benn- s túlvilág külön nincs már...

És ha képek pirkadnak régről,
a mikor volt már-messzeségből,
emlékezz: a legnagyobb kongás
nem a látomáshiány - ne áss
mélyre, míg nem szállsz öleléstől.