kandallóban fahasáb pattog
fénye szobám falára rajzol
képzeletemben madár
surrogva szárnyat bont
árnyéka érzékin táncol
dadogó fényű lámpa
szemét szemérmesen
szorosra zárja
lopott csókok titkát
híven őrzi róluk nem mesél
dundi fellegtakaró borítja
lassan elviszi a szél
fénye szobám falára rajzol
képzeletemben madár
surrogva szárnyat bont
árnyéka érzékin táncol
dadogó fényű lámpa
szemét szemérmesen
szorosra zárja
lopott csókok titkát
híven őrzi róluk nem mesél
dundi fellegtakaró borítja
lassan elviszi a szél
Ildi.
VálaszTörlésNagyszerű hangulatú vers, szinte látom, a falon táncoló madarat, érzem a kandalló melegét.
Gratulálok.
gyuri
Köszönöm, kedves Gyuri ! Örülök, hogy érezted velem ezt a hangulatot, s velem láttad képzeletem kivetítette képket. :)
TörlésJó kis képzeteket társítottál a tűzmadárhoz, Ildi! Ez egy igazán megnyerő madárfaj, s nem olyan, mint amit most előkotortam az archívumból, s amelyet Gyuri említett egyszer a Lelkedhez szólok című antiversében. Ott ő kuszmadt verébről szólt, mely tűzmadárnak kíván látszani. Persze, hogy nem megy neki... :)
VálaszTörlésKöszönöm Gábor az olvasást, és tetszésedet ! És: mondja valaki, hogy nem lehet a kortárs irodalomban maradandót alkotni, még ha amatőr szinten is. Emlékszem erre a versére Gyurinak én is, akkor is jót nevettem a kuszmadt szón, most is, nagyon tetszik. :)
TörlésRemélem saját írásodat is olvashatjuk hamarosan. :)
Kedves, téli, olyan begubózó hangulatú ez a versed Ildikó. Jó volt olvasni.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ibolya ! Valóban olyan hangulatot áraszt. Kandalló híján gyerek koromban gyakran néztem az olajkályha ablakában a tűz játékát, és a falra vetült árnyakat. Villanyt se kellett gyújtani, elég fényt adott az álmodozásoz, fiatalon ez annyira jellemző... :)
Törlés