Seres László: Igazság

Ezernyi kérdésre ki ad választ
S mit ér amit tud s mit amit titkol
Cipeljük a fénybe kúszó égig
Keresztként súlyát vállainkon
Megmérettetésünknek vajúdva
A ki nem mondott szótól a szánkban
S úgy zuhan ránk újabb újabb kérdés
Mint csillagvészjel az éjszakában
Mit érnek próféták lámpagyújtók
Új istenek ha nincs ellenszerünk
Hogy meg ne vakíttassunk csak azért
Mert a válaszban is látni merünk
S hallani vérfagyasztó titkokról
Mit őseink adtak tovább hithűn
Az igazság elhallgatva dúvad
Kimondva lábaidhoz szelídült
Jámbor eb vigyázón körbecsahol
Nem vethető a poklok tüzére
Börtön máglya bitófa se árthat
S ha Sötétség szelleme űzné el
Kizöldül az mint kertjeink fái
Isten kezéből hajlik a földre
Hogy bennünk váljon gyökértől-lombig
Búvó sejtje mind örök-termőre
Mert úgy éltet mint aki világot
vált meg s pallost emel fel az égre
S úgy néz könny s véráztatta hadára
Mint anya egyszülött gyermekére