Állandóan a dolgok irányultságáról beszéltek. Nem tudom mi célotok vele, nem tudjátok elfogadni a történéseket irányhatározó nélkül?
X- előre gondolkodik, Y- visszafelé él, ha az a volna nem lenne, akkor nem lesz megoldás, mindig tisztázni akarjátok bárminek az időskálán történő elhelyezkedését.
Miért?
Ami volt az nem jó, ami van - az sem, de ettől lesz jobb a jövőben…
Honnan tudod? Hiszen jószerivel végigtéveded egész életedet!
Régen volt egy piros lábasod, a mostani jobb, lehet, ami majd lesz- az nem lesz jobb mint a régi…
Ebbe bele lehet őrülni. A régi feleségednél sokkal jobb a jelenlegi, akit ha megunsz, rosszabbnak fog tűnni a réginél, de a legközelebbi jobb lesz mindkettőnél…
A vanban is vannak fokozatok, például: még ma, most, azonnal, később.
A majdban azonnal, ha megérik a dolog, fokozatosan, és így tovább.
Minden történések idejét, eseménysebességét, légkörét, és szellemiségét meg akarod határozni.
Miért?
Mekka irányában fordulsz ha imádkozol, nem hason fekszel a sírban, még a széken is vagy félseggel, vagy kényelmesen, teljes ülőfelületeddel ülsz.
Ülősztrájk esetén állhatsz, egy „Alvóvárosban” lehetsz ébren, az ölelés lehet szeretetteljes, hideg, lagymatag, durva és akár halálos.
Edét, régen utáltad, mára megszoktad, a jövőben talán meg fogod szeretni…
Régen nem volt szemüveged, ma csak azzal látsz, ha nem piszkos, és a majdban feltehetően erősebb lencse fog kelleni.
Persze, ha megéled. Ezt mindig figyelmen kívül hagyod.
Te kis optimista.
Tántorogsz térben és időben, bizonytalanságodban leszurkálod a homokba jelzéseidet, nehogy a voltodat nézd mostnak, és nehogy azt gondold valamiről, hogy a jövőben történik veled.
Döntésképtelenséged fontos kelléke a minden értelemben történt meghatározás megléte.
Mi is lenne veled, ha nem tudnád pontosan, hogy a Gizivel Január ötödikén, délelőtt fél nyolckor találkoztál az Oktogonon, és ezt az élményt, nem a mostodban, hanem a múltadban élted meg, legfeljebb emlékeidből úgy hívod elő, mintha a mostodban esett volna meg.
Persze tudod , ez nem igaz, ez egy mesterségesen előidézett érzékcsalódás, de ez nem zavar.
Mert akarva, akaratlanul egész életedben összekeversz voltat és vant, közben a leszről fantáziálsz, hogy erőt meríts.
Kapkodsz, mint Bernát a ménykü után, és ezt nevezed racionalitásnak, de a logika szó misztikusabban hangzik.
A megélt dolgok lehet, hogy mások szemében voltak, de neked ugyan úgy a mában élnek, mint a ma eseményei. Mert amid volt, az a tied, nem hat rájuk sem tér, sem idő.
Te a sokasodó volt tapinthatóvá sűrűsödött tömege vagy, amíg létezel, a jeleneddel együtt az is létezik.
A jövő eleje, a mindenkori következő napod, ami vanná, és volttá válik, és csak így vagy képes megérni, mert a teljes jövő végtelenbe hajló fiktív fogalom.
Kép: Kapolyi György alkotása
A mindig értelmező, a dolgait skatulyázó, mindig mást váró-remélő emberek sajnálatosan kényszeres cselekvéséről írtál. Tényleg lehet sajnálni is őket, hiszen érteni véljük tetteikben a magunk bizonytalanságait, nem egyszer önámító esetlenségét. Élni nehéz, egyetértek, kedves Gyuri. :-?
VálaszTörlésKöszönöm értő szavaidat Gábor.
Törlésgyuri
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésNagy igazságot foglaltál filozofikus írásodba. A mált bennünk él, de ha uralkodik, és a jelent is múltként kezdjük kezelni, akkor totál kisiklik a vonatunk.
Jaj, de sokan alkoholba fojthatnánk a jelent, négykézláb másznánk, a jövősehol sem lenne, pedig minden pillanat inkább jövő, mint múlt vagy akár jelen, mert abból következnek az újabb tervek, amiket tudatosan alakítunk ki.
Szeretettel: Mila
Köszönöm kedves Mila, a véleményedet.
VálaszTörlésKönnyen kisiklik az ember, mert összességében oly mértékben tájékozatlan a hogyan továbbját illetően, hogy lelkileg, idegileg összeomlik.
Sokan az ivásba menekülnek.
Szeretettel.
gyuri