Markovity Radmila: Csak álmodj, elesett
Milyen korban élek én?
Üresen kong kiáltásom.
Elherdálták munkám bérét
vérrel pecsételt eskütéttel
a lét szétzúzott tetemén.
Milyen korban élek én?
Itt haldoklik az igazság,
győzelmi táncát járja
a NINCS.
Se neked, se nekem,
csak annak van, aki tudja,
semmit sem ér az Ember,
árral úszik a bűz és szemét.
A pohárban lesz-e tiszta víz?
Milyen korban élek én?
Üresen kong kiáltásom.
Valahol, ha meghallják jajszavam,
megteremtenek-e egy szebb világot?
Nincs annál rosszabb, mint amikor elveszik az embertől a jóba vetett hitét. Versed éppen erről, a kilátástalanságról szól, kérdezel, kedves Mila, s mintha e kérdésekből érződnék némi remény...
VálaszTörlésIgen, kérdéseidben én is ott érzem a reményt (is), kedves Mila.
VálaszTörlésKedves Francis!
VálaszTörlésEgy kis remény talán még van. Már nem nekem kell, hanem az enyémeknek kellene szbb világ.
Köszönöm a véleményed: Mila
Kedves Tibor! Bár reményem teljesülne nem csak az én gyerekeim és unokáim miatt, hanem az összes fiatal generáció érdekében.
VálaszTörlésSzeretettel és köszönettel: Mila
Egy szebb világot!
VálaszTörlésÍgy hangzik a segélykiltás - hátha meghallja az, akit illet!
Köszönöm szépen kedves Szabolcs.
VálaszTörlésGondolom, és hiszem, sokan szeretnénk szebb világot, de a hatalom mások kezében van.
Szeretettel és köszönettel: Mila