Szeretnélek még újra látni,
messze sodort a sors szele,
az úton kézen fogva járni,
és nem tévedni el sose..
Szeretnék veled énekelni
sok régi kedves dallamot,
a muzsikát magaddal vitted,
nekem csak ez a dal maradt...
Szeretnék veled tangót járni,
farsangi bálban boldogan,
magaddal vitted a ringatást,
nekem csak pár lépés maradt...
Szerettem volna levelet kapni,
könnyezni kedves sorokon,
naponta újra kézbe venni,
de nem érkezett meg sosem.
Már nem akarlak újra látni,
nem várok többé levelet,
magaddal vitted a szerelmet,
a boldogságom elveszett.
Ha letépsz még egy szál virágot,
gondolsz-e még rám, kedvesem?
Feledd el te is az emléket!
ketté szakadt az életünk.
Az újra-találkozás vágyától az ötödik versszak lemondó soraiig megírtad, milyen emberien egyszerű reményeid nem teljesültek sosem. S a zárszóban, mégis, szépen szólítod, kit szerettél, s lett hűtlen kedvesed... Mindenki máshogyan, te így őrzöd emlékedet, kedves Sarolta.
VálaszTörlés