Labda-fejed, tégla-tested,
karó-kezek, karó-lábak,
ezzel járod a világot.
Agyad finom műszer,
zselészemmel nézel.
Huzalok az idegek,
kábelek: erek, belek,
mészből váz a csontozat,
szerveknek véd-boltozat.
Üzemanyagunk a vér,
keringeti oxigén.
Motorunk a szív, tüdő,
ebből van életerő.
Önműködő szerkezet,
bonyolult és összetett.
Olykor meghibásodik,
alkatrésze elveszik.
Többnyire javítható,
alkatrész pótolható.
Élő robot az ember,
alkotta egy zseniális Mester,
senki nem találkozott vele,
nincs javító műhelye.
Istennek nevezzük őt,
világunkat teremtőt.
Ő lehelt lelket belénk,
őt kérjük: jöjj, nézz felénk!
Bízunk benned, légy velünk,
ó irgalmas Istenünk!
Rémlik, hogy híradások témája volt egyszer egy képet átfestő, erőszakos múzeumi behatoló. Mintha "művét" látnánk az illusztráción. De persze, ez a "teremtő" nem az a teremtő, akihez fordulva - verseddel jogos javítási igénnyel élsz, kedves Sarolta. :)
VálaszTörlésNekem is rémlik a képet átfestő botrányos eset.
TörlésNagyon bonyolultnak érzem az emberi szervezetet , szívesebben lennék állati testben - talán kevesebbet szenvednek , de legalább nem érik fel ésszel, már azzal is beérném.