Tömegben is
egyedül lehetsz,
magányos, elveszett.
Körülötted zavaros káosz,
értelmetlen zajok,
vadul tülekedő emberek,
tolongó, lökdöső ismeretlenek...
Sodródsz elveszetten köztük
menekülsz tőlük, velük.
Lelked mint kiürült raktár,
hervadt ideák poshadó szára,
orrfacsaró a bomlás virága.
Elrepültek a gondolat- madarak,
üres fészkükben néhány kimúlt fióka
bomló teteme maradt csak.
Sivár a házad, fala omlatag,
álmodban látod a holt barátokat,
hívnak a hangok, intenek,
és megígéred: már készülök,
poggyászt nem viszek,
egyedül - én megyek.
igyekszem kerülni
az önző tömeget.
Ezt az egyedüllétet egy kiégett, a dolgokkal törődni már nem képes, inkább az elmúlás felé tekintő ember állapotaként jelenítetted meg, kedves Sarolta. Hát igen, akkor már e földön nincs igénye a társaságra...
VálaszTörlésKedves Gábor!
TörlésMikor az ember fiatalon szép, okos és ügyes volt - sok barát, sok tanítvány ismerte - nem szabad, hogy lássák csúnyán, bután, ügyetlenül - mert a szép emlék, amit róla őriztek - megromlik.
Ezért is kerülni kell a társaságot, de magunkat is szégyelljük, nehezen viseljük leromlott állapotban. marad a virtuális barátság.
Igaz, ez is lehetséges szempont, kedves Sarolta. Jobb lenne mégis őrizni valahány személyes barátságot. Bár magam is mondtam már: ha tollászkodik az idősebb ember, már nemigen a hiúság miatt, csak nem szeretne "lehangoló" látványt mutatni. Ámbár, nem is olyan riasztó egy-egy idős arc, melyen az élet munkált. Nem felejtem el azt a tanárnőmet, aki egyik neves írónkról szólva méltatta annak szép öregember-arcát. Esztétikát tanított (egyebek közt), így persze számára az átlagemberi szemléletnél többet jelentenek-érnek az eltelt élet látható nyomai. :)
TörlésEmpátiádat és bölcs szavaidat köszönöm és nagyra értékelem.
TörlésTalán te sem vagy már nagyon fiatal, mert tapasztalatom szerint a belbecs nem ér sokat a fiataloknál /persze van kivétel is, emlék, rokoni szálak/ - a külcsín a fontos és a "vagányság" - ami az én korosztályomnál már hiányzik. A betegségek ezt elkeserítőn fokozzák. Én is tanultam esztétikát, mikor filozófia szakot végeztem, de a nyelvészet és a filozófia érdekelt igazán, irodalomból a klasszikusoknál megragadtam - a modern művészetek nem állnak közel hozzám, - ez sem tesz vonzóvá.