Markovity Radmila: Csirkeagy

Vasárnapi ebéd.

Mindenki jól tudja, ilyenkor a szépen megterített asztalon dupla a teríték. A konyhából orrcsiklandozó illat árad.

    Anya épp az utolsó befejező műveletekkel babrál, mert az unoka csak akkor eszi meg a húslevest, ha átszűrve, tésztával készíti el. A többiek szeretik a májgombócot.

    Megérkezett az asztalra a párolgó leves. Mivel családi összejövetelről van szó, a levesben főtt apróságok is a terítékre kerülnek: sárgarépa, zöldség, krumpli, vöröshagyma, csirkenyak a fejjel egyetemben, szárnya, meg a melle csontos része.

    A két gyerek persze nem nyúltak a zöldségfélék felé, de egyszerre fogták grabancon a csirke nyakát.

  Tudvalevő, hogy a csirkének nem csak nyaka van, de feje is, mint az embernek. Fejében az agya csak főve jó, az ember agya akkor fő, ha nagy bajban van. A csirke különben sem használja, hiszen minek, azt eszik, amit kap. Nincs igénye, vagy csak nem tudja kimutatni, ha kimutatná, sem érne el vele semmit.

   A gyerekek a csirkeagyért vívtak harcot. Elkezdtek kiabálni.

-   Add ide nekem, a múltkor is Te etted meg.

-   Nem adom!

-   Miért vagy ilyen önző?

-   Csak.

-   Hiába etted meg, nem lettél okosabb.

-   Neked meg minek? Okos akarsz lenni?

-   Szeretném megenni.

-   Add ide!

-   Nem adom!- és addig rángatták a csirkefejet nyakastól, hogy az kettétört, és a nagy kapkodásban a földre esett.

-   Látod mit tettél?

-   Én?

-   Igen.

-   Csak nem kezdesz el picsogni? Egy csirkeaggyal több vagy kevesebb, mit számít.

Okosabbak nem leszünk. Még az a jó, hogy terített asztalnál eszünk, és nem az udvaron fogyasztjuk azt, amit elénk vetnek. Mert lassan a csirkék is az utcára kerülnek.

-   Ott legalább legelhetnek, ha nem városiak.

-   Elég legyen!- szólt apa. Egyetek, amíg van mit.

-   Csirkének minek a csirkeagy- tovább csúfondároskodott a fiú a testvérével.

-   Azért, hogy ilyen szamarak, mint Te, csodálkozzanak rajta.

-   Elég legyen!

 Sok csirke szaladgál még a világban Az agyuk úgy sem ér semmit.