A házunk mellet van elég nagy kert. Ha már van, hát akkor meg kell művelni. Hármunk közül egyikünk sem szereti a kerti munkát, még a virágos kertet sem, de ettől a kert még létezik, nekünk meg össze kell szedni magunkat, és dolgozni benne.
Egy ősszel felszántattam a kertet, azzal, majd tavasszal elgereblyézzük, és jöhet a veteményezés. Igen ám, de azon a télen alig esett hó, eső sem igen volt, és nem puhult meg a szántás, hanem inkább kemény röghalmazból állt a kertem Lóri, te fogd a gereblyét, és simítsd el a földet, mi meg Gócikával ültetjük a krumplit. Mások már lassan szedik az új krumplit, mi még el sem ültettük.
Fogta az én fiam a gereblyét, és morgott valamit állandóan. Mivel baj van a hallásommal, megkérdeztem a lányomtól, mit méltatlankodik az a gyerek egész idő alatt.
Azt hajtogatja anyám, hogy a négereket sem kínozták úgy, mint ahogy te hajtasz bennünket dolgozni.
Bele ne szakadj a munkába! Gyere ide, kapáld ki a krumplinak a földet, majd én gereblyézek. Ez biz a jó ötlet, - mondta vigyorogva.
Fogta a kapát, és továbbra is hajtotta a magáét a négerekről meg a hajcsárokról. Nagy erővel vágta a kapát a földbe, úgy annyira, hogy eltört a nyele. Negyven centinél nagyobb csonk nem maradt a kapanyélből.
Most én hogy kapáljak? Az orrommal túrjam a földet, meg kapáljam ki a lyukakat?
Nem, édes kisfiam. Nesze a gereblye, gereblyézz tovább, de ha eltöröd, akkor majd a törött gereblyével folytatod a munkádat, és megtudod milyen a négerek munkája. Add ide ezt a vacak kapát, majd én folytatom a krumpli ültetését.
Nézd anyu, ha megmondod, mit szeretnél még ültetni, addig elgereblyézek, a többit holnapra hagyom. Jó lesz?
Jó lesz.
Hasonló módon ültettük be az egész kertet. A lányom hozzám fordult, határozott hangon megszólalt.
- Ha férjhez megyek, olyan férjet választok magamnak, akinek még a virágcserépben sincs földje, meg a természete olyan legyen, mint a nagybátyámé.
A kívánsága félig teljesült. Föld nem volt, de a természetétől az Isten mentsen meg mindenkit. Az én első férjemnek a tükörmása volt.
Írásod is bizonyítja: mennyire sokfélék az emberek, csak egy családon belül is. Vannak dolgosok és vannak restek, munkálkodók és panaszkodók, és még az is megesik, hogy rossz természetüket tekintve egymásnak tükörmásai ketten vagy többen. És "boldogítják" egymást az egy életükben. :-d
VálaszTörlésKedves Francis!
VálaszTörlésValahogy így, ahogyan írtad. Egyikünk sem szereti a kerti munkát, de ha már van, hát van. nem rossz a természete egyik gyerekemnek sem, csak főleg a fiam szeret bohőckodni. Ha együtt a család, olyan nincs, hogy ne nevettetne meg bennünket.
Köszönöm a hozzászólásod. Szeretettel: Mila
Köszönöm szépen, kedves Tibor a mosolyod.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Ugye a közmondás úgy szól, hogy a munka nemesít. De manapság ki akar vajon nemes lenni?
VálaszTörlésHumoros írásodat nagy figyelemmel és vigyorogva olvastam!
Üdv: Szabolcs