Még nyílnak a völgyben a slammer virágok,
egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -
Esőtől áztatott kaputokban állok,
szívom a cigim az eresz alatt.
Még betérek előbb egy Pizza Kingbe,
amint én be, úgy ők mind futva, kisiet:
akcióhősnek érzem magam!
Zsebeim csőre töltöm a zsűrinek!
A Kaziban nagy a nyomás, a pezsgés,
keskeny hengerbe görbül a tér.
Hangszóróból, ha bődül a rezgés
eldől ma ki hova, meddig ér.
Meddig ér? Hm. Valóban?
Nemcsak az ego tánca ez
egy trójai trükkös falóban
mi egymásba húz, kötelez?
Talán igen. Vagy mégse.
Lelkünk fodrozó zugaiban
lényünk közös, lényegi rése
tudat alatt, takarva van.
Lehet-e verseny az érzés?
A másiknál jobb tapasztalat?
Mívesebb-e a jól feltett kérdés
a szójátéktenger örve alatt?
A közös akol jól melegít
míg egymásra tartjuk a hátunk.
De ha beleszarunk, az büdösít,
s orrbefogva oda a kreativitásunk!
Péniszbércek ormán ha csattan
a kurva anyádra a vad nevetés:
biológiai nemem e ponton
némi identitáskrízist igéz!
Tengerén a genitáliáknak,
habosodnak a ráfordult nyelvi anomáliák.
Csak ülök búsan, némán, s hasztalan,
jaj, szegény magam, a fasztalan!
E csodás szerkezet híján
miből gyúrjak most poénhegyet?
Mely nyelv merne versenyezni véled!
Ehelyt esélyegyenlőtlenségre tippelek!
Mert bár ami fent, az a lent is
s ami kint, az van odabent is,
de mégiscsak más a kellék, ami látszik,
s így a mikrofon is másképp játszik.
Lehet, a demokrácia-feeling is hibádzik:
ki tudja kinek melyiktől megy fel a láza?
A kongói? A svéd? Vagy Amerika új ruhája
illik-e épp szebben egy kifosztott országra?
Még folytatnám, de a szabály az szabály!
A 3 perc 15 itt se volt, meg se áll!
S bár vége nincs, most befejezem.
Köszönöm, hogy ott voltatok, velem!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése