Semmi mást...Semmi mást nem szeretnék, csak zsebembe rejteni hangod bársonyát. Amikor a hajnal ébreszti a világ zaját, amikor az alkony ölében pihenteti a szendergő napot, és a fáradtság úgy telepszik a lélekre, mint az éj sötétje a Földre, csak elővenném zsebemből, és hallgatnám csendben. Átölelne mosolyogva a nyugalom, átszőné finom fonalával az estét, s körbefonná némán az életemet.
Semmi mást nem szeretnék, csak magamba szívni a napfény színét, és a gyöngyvirág illatát, hogyha fagyos sötétség közelít ridegen, ragyogjon, s áradjon szerte az égi sugár ölelkezve a tavasz sóhajával.
Semmi mást nem szeretnék, csak azt, hogy a mosoly békés ujjával rajzolja ráncait az arcunkra, s míg az idő ezüst szálakat fest hajunkba, a lélek derűje csillogjon szemünk tükrében.
Semmi mást nem szeretnék, csak, hogy az Isten szeressen, s jóságos kezével érintsen meg minket, gyarló embereket.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése