anyátlan sárga évszak
mint a fű már késő ősszel
temetők domborultak
durva hantok minden őssel
mit gyomrukba a halál
emészteni már elrejtett
a csontjára nem talál
az utód akit évezred
szorítana agyagba
s új háborúkra kivetve
árnyéka nyomot hagyva
fakul lépcsőfokra teste
a kortárs kinek sírja
a párafelhőt írja
Related Post
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Radnai István: Örökös örökség nélküla magányunk társaságábangyalogolunk lehet hogy menekülünks nem jön arra senki a poros utakonmilyen
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Radnai István: ELVADULT KERTBEN pimpósodik a bor keseredik az élet a tajga sem terem több áfonyát &nb
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.