Az éjszaka végső tánclépései ezek,
lúdbőrös csillagain már könnyű pára,
fel-felpislogó tócsáin steril neszek.
Ma már egyikünk sem találhat magára,
a messzeség borostyán homlokzatára
csáklyákat vetnek a holtfáradt egek.
Minden lélegzetem mosolyod oltára,
s körülrajongják, mint százezer gyerek,
neved betűin kovácsolt, halk ütőerek.
Related Post
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.