Az éjszaka végső tánclépései ezek,
lúdbőrös csillagain már könnyű pára,
fel-felpislogó tócsáin steril neszek.
Ma már egyikünk sem találhat magára,
a messzeség borostyán homlokzatára
csáklyákat vetnek a holtfáradt egek.
Minden lélegzetem mosolyod oltára,
s körülrajongják, mint százezer gyerek,
neved betűin kovácsolt, halk ütőerek.
Related Post
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Balogh Géza: Andrej V. Volkov: A hópehely (Снежинка) (műfordítás)Sötétben – a kék horizontona hópelyhek népes bálja ragyogott.Forró tenyeremmelelkaptam egy szépsége
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Riba Ildikó: Színpadonsütkérezz álnosztalgiádálfényében felmagasztosultérzelmeid színpadánjövendőd hajt virágothazugságai
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.