Az éjszaka végső tánclépései ezek,
lúdbőrös csillagain már könnyű pára,
fel-felpislogó tócsáin steril neszek.
Ma már egyikünk sem találhat magára,
a messzeség borostyán homlokzatára
csáklyákat vetnek a holtfáradt egek.
Minden lélegzetem mosolyod oltára,
s körülrajongják, mint százezer gyerek,
neved betűin kovácsolt, halk ütőerek.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése