Havat hord a szél a tetők felett,
kitört a dermesztő tél.
Az öreg házban csak az egerek
neszeznek és - a csend...
A hó, a szél szálló akaratával
mindent fehér lepellel borít.
Virradat előtti félálomban
ábrándozom, akár ébren...
A fahasábok fellángolnak,
a kemencéből meleg árad,
mozdulni is lusta vagyok -
térdemen jóllakott macska...
Már kissé világosodik.
Az ablaküveg mögött körbe
fel-feltűnő szánokat látni,
szikrát vet a jég...
A Hó-király szánjai
üstökösként surrannak - srrr!
A szép szűz szigorú tekintete
hidegen hatol a szívbe...
Hirtelen izgalom fogott el,
gonosszá vált a csend...
Lehet, hogy hosszan néztem
mélyébe a fekete ablaknak?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése