Hétszínkék
csodaszőrű
kuvaszt
simogattam.
Az övé volt.
Előttem járt.
Megmutatta a
soha nem látott
csillagtüzeket.
Határtalan kötélen
ringtam –
Szívemben
az éter
nesztelen
rezegett.
Birodalmában lebegtem:
mesejátékként szitált
az atomeső.
Tudtam,
az idő
hátoldaláról
nevetek rá.
„Egyedül
érkeztem meg
hozzád.
A többiek
a hintánál
maradtak.”
A fal nélküli
szoba
félhomályából
rám mosolygott
talányosan,
és
nem bírtam
hinni: ő Isten.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése