Ma kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák közt
Nyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
És ágak közt megbújtak, zöld lombokban lapultak
Rám szálltak apró szárnyaikon, szép béke-mesék.
Éreztem a természet titokzatos illatát
Melyben tűnt percekre Isten sóhaja illant át.
Itt jártam. És láttam sok ezernyi szép csodát
Naplementét, és est-csókolta, lágy sziromhullást,
Szívemnek gyógyírt: csend átszőtte égen alkonypírt.
Kecses tündér-táncot lejt a szellő a lelkemben,
Minden gondot elűz, s egy könnycseppben, a szememben
Ébred a megbocsátás. Megértés, megbocsátás.
És harag helyett kérek irgalmat, s Istenáldást.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése