Látod-e vajon te is, Kedvesem?
A néma éj kifakadt véraláfutása
csöppen el vörösen, s alkonyi ingben
feszengő, szőke nyárfasor tovapattant gombja,
egy maréknyi Holddarabka hámlik
a lúdbőrös homály átégett mellkasán.
Langy kenyérillatba gabalyodott szél
hengergőzik harmatcseppsörétes gyepen,
s a távolban, mint üres töltényhüvelytarló,
gyárudvar bástyáin szikrázva füstölög a dér.
Csalánbilincs csörög a pályaudvar bokacsontjain,
a sínek, mint vén bárzongorista meredt ujjai,
a röpke csönd akkordját fogják félszegen,
de üveges vagonszemek metszik zakatolva,
tördelik a teret, míg a nyirkos szénrögök
egytől-egyig halott fényei kísértenek
a vakfehér sorompó szemöldökráncain.
Elhagyott egérfészekkel szemeznek a kukoricatövek,
sudár csípőjükön a dézsma csőre töltve fityeg.
Én is távolodom, de érezlek, egyre csak közelebb,
ahogy karodba fogódzom álmosan, betegen,
és húsleves aranylik forrón egy közös tűzhelyen.
Related Post
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Balogh Géza: Alekszej Jermilov: A varjú (Ворона) (műfordítás)Szárnyait hátán összezárja,S imbolygón ballag a vén varjú.Teszi is ezt oly fontoskodva,Bár gyakran
Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Balogh Géza: Nyina Makszimova: Kővirág (Каменный цветок) (műfordítás)A türelem gallyán sorvad a részvét.Nincs már virágot tápláló oldat.Nem leled bennem éltető vér csep
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.