lehunyom szemem
szorosra zárt
pilláim mögött sziporkázó
féktelen fények villóznak
rajzolt köreik között kérdezem
létező igazság miért
fáj nekem
miért festi sötét égre
még sötétebb jeleit
vigasztalan magánya
társtalan vággyal
miért bánt ha fájni
jobban nem lehet
kihunyó parázs
mélyén hamu vár
madaram szárnya megbénul
magasságból mélybe hull
Riba Ildikó: HiányodŐszönként eszembe jutsz,mikor falevelet kavarsziszegve, szívembe marvakíméletlen szél. Kócolja
László Mészáros: Őt vártadŐt vártad. A súlytalan fényből kilöttyent éjszakahomlokot maró hidegében,elmosódott körvonalai
Riba Ildikó: Új útRögök között,hantok hátánhánykódva ágakalatt alászáll-Föld sebei: új utak,riasztanak fés
Riba Ildikó: Szirmok vágyaGondolatban gyertyát gyújtok értedelfelejtelek ahogy tegnap kérted.Vörös levelű bokorágon hintázó&n
Riba Ildikó: Sikolybanszavak elhallgatnakmakacs falak leomlanakereje elméket kavarkétélű fájdalom facsarsikolyban állok m
Riba Ildikó: Köszönöm, jól csend van némaságutca zaja szűrődikablakon átnem szól hisz nincssenki semhiába kérdezlekárnyad nem
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése