Őt vártad.
A súlytalan fényből kilöttyent éjszaka
homlokot maró hidegében,
elmosódott körvonalait
a mozdulatlan ürességre feszítve.
Szeméből a tengert,
s alámerítkezve, a zátonyarcodon
verejtékező tehetetlenség
önmetsző hullámpengéit.
Őt vártad.
A menny taníthatatlan nyelvezetét
kőbe marva,
érkezésének dalát komponálták
egyre hangosabban,
és egyre magabiztosabban körmeid.
Őt hozta egy megnevezhetetlen ünnep
anyajegyén átvérző hajnal.
Lásd, a fájdalom visszafagyott rügyei
a visszhangzó avar-csöndben
lassan megvetik fekhelyüket.
A kifinomult zuhanásban
harangszóra csorgó esőcsepp a lét,
s valahol, ahol semmi sem végleges,
a mindenség visszhangzó pulzusát
számolja két összekoccanó madárfütty,
egyre halkabban,
befejezhetetlen tündökléssel.
Related Post
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Mátay Melinda Mária: Még egy tanácsAz élethalált okoz!Jaj, szokjon le róla most!
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.