Egymásba feledkezve a kezed és kezem.
Hajnali kertek deres sörényén
elidőző, eleven csillagszilánkok
pulzálnak szemeid kékjében.
Táncoló lovak vonuló lehelete fölöttünk az ég.
Szomjas tükrében talán egymásra ismerünk.
S a mozdulatlan teremtésben
kirajzolódnak a mindenség körvonalai:
a kezed és a kezem.
./.
Felnevetni, aztán sírni.
Jéggel, tóra verset írni.
Földön fekve, hűlt kezekkel
esküdni, hogy Isten sem kell.
Kenyér helyett követ törni,
friss morzsáit felsöpörni.
Elfutni és visszavágyni,
kiabálni, kiabálni.
Elhinni, hogy nem tud fájni
madárt űzve, farkast várni.
Tudva, hogy már nem lesz holnap,
együtt ugatni a Holdat.
Odakint sem, bent sem lakni,
száraz gallyból oltárt rakni.
S rejthetetlen nyugalommal
körbeültetni zöld gyommal.
Fejszét élezni a vágynak,
hazavinni kopjafának.
Tüzes szerelmet vallani,
bánt a lángja, beoltani.
Krisztustövissel szemünkben
nézni, ami régen nincsen.
S végleg magunkra maradva
belesimulni a fagyba.
Related Post
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójáraMég nyílnak a völgyben a slammer virágok,egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -Esőtől áztatott kaput
Mészáros László: OdaveszettEgyetlen kövem tóba dobtam.Mindenünk oda! Ki segít háta víz pillanatnyi kráterébevisszahelyezni a c
Mészáros László: Nem így akartam1.Ne szólíts, Apám, többé gyereknek,öldöklő szívű felhők temetnek!Kifosztott akol, állok a napon,tű
Mátay Melinda Mária: Még egy tanácsAz élethalált okoz!Jaj, szokjon le róla most!
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.