1. Ne szólíts, Apám, többé gyereknek, öldöklő szívű felhők temetnek! Kifosztott akol, állok a napon, tűző árnyékom véremmel marom. Égnek az ... Tovább olvasom »

1. Ne szólíts, Apám, többé gyereknek, öldöklő szívű felhők temetnek! Kifosztott akol, állok a napon, tűző árnyékom véremmel marom. Égnek az ... Tovább olvasom »
tapogatózó tegnapi áporodott álmod rózsaszín szőttes kútból csurranó friss víz hűvöse érzékeid ébreszti varázsos világban valóságod vár ... Tovább olvasom »
Vagyok a szirmon felejtett parázs, Sorsom virága lázas lázadás. A Hajnal előtt ki halkan kinyílt, a sötétlő föld, a vérrel telt sík. Ki szív... Tovább olvasom »
Az a fiú ott, jól van. Odakint lehet, ameddig csak akar, és akkor megy aludni, amikor kedve van. Akkor eszik, amikor szeretne és úgy, ahogy ... Tovább olvasom »
A türelem gallyán sorvad a részvét. Nincs már virágot tápláló oldat. Nem leled bennem éltető vér cseppjét: Lelkem vesztének oka a bánat. A n... Tovább olvasom »
Egyetlen kövem tóba dobtam. Mindenünk oda! Ki segít hát a víz pillanatnyi kráterébe visszahelyezni a csobbanást? Tovább olvasom »
szavak elhallgatnak makacs falak leomlanak ereje elméket kavar kétélű fájdalom facsar sikolyban állok magam fogolyként arctalan élet törmelé... Tovább olvasom »