Markovic Radmila: Igazságot keresek

Igazságot kérek a tenger vizétől,
mindhiába várok, nem csobban.
Igazságot keresek gomolygó felhőkben,
nem  mosdatják arcomat szürke könnyeikkel.
Bizalommal kérdezem a folyón
úszó hófehér hatalmas hajótól,
velük úszik-e az igazság, de
nem integetnek róla mosolygó utasok.
Kinyitott ablakom lengő függönye
észre sem veszi, én is ott vagyok.
Szellő lebben, félrefordítom fejem,
és elmosolyodok.