Tomor Gábor: Keresők



Letörten érzik                                            
a világ közönyét.                                    
Mi történt? Hogyan? Miért?               
Az el sem képzeltben csalódtak.         
Szívük nehéz.                                          
Elhagyottak.


A kép címe: Remény a falra van akasztva, Fiók László festménye
                 

10 megjegyzés :

  1. Hááát...a csodákra várni kell. Addig is, az elképzeltbe próbáljunk kapaszkodni, mert az elhagyottság érzése - ölni képes.
    Régen, ha valami táncos, zenés rendezvényen voltam, a felkért hölgyeknek, ha nehezen beszélgető fajták voltak, szóltam, hogy meséljen valamit, nem baj ha nem igaz, de jó legyen.
    Minden jobb, mint az elhagyatottság okozta belső csend, kedves Gábor.
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. Kicsit a mostani írásodhoz hasonló rövidem mozgatója, kedves Gyuri. Annyival rosszabb a helyzet, hogy "hőseim" nem terveztek különösebben, nem voltak álmaik, csak sodródtak, sodortatták magukat, ahogy jött. El sem képzelték, hogy igazából mire kellene törekedniük. - Bólogattam értelmezésedre! :-d

    VálaszTörlés
  3. Az el sem képzeltben csalódtak mondaton gondolkodtam el leginkább.Úgy érzem, hogy ez a csalódás legfelső foka a közönyben fulladozó embernek....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy hiszem, mélyen megérted ezt a helyzetet, kedves Hajnalka... Lehet tényleg, hogy ez okozza a legsúlyosabb, egyfajta kivetettség- vagy kiüresedettség-érzést a csalódástörténetben...

      Törlés
  4. Kedves Gábor,

    Nem is gondolta el, mire vágyna, csak érzi, nem kapta meg, hiányzik.
    Csak a levert csalódottság. Nagyon jól sikerült megírnod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miután elérte a válság, magával küszködik, most gondolhatja át, hogy mi hiányzik. Kérdés, lesz-e jobban, lesz-e ő is más, egy másik "formációban"? Ha komolyan felteszi a kérdéseket, ha őszintén keresi az okokat, válaszokat... Véleményed alapján is úgy gondolom, kedves Noémi: szükséges a nagyobb tudatosság!

      Törlés
  5. A mai valóság kilátástalanságát érzem a versedben.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, e pársorosban rejlik ilyen érzés. Ámde utalok arra is, hogy az egyéni tudatosságon vagy nemtörődömségen ugyancsak múlnak a dolgok.- Köszönöm szavaidat, kedves Mila. :)

      Törlés
  6. Olyan ez az érzés, mint amikor valamit szeretnénk, de meg se próbáljuk,már előre eldöntöttük, hogy úgyse sikerülhet. Persze, ha nem próbálkozunk, akkor naná, hogy nem... Az lenne a meglepi, ha a próbát siker koronázná. (néha én is lehetek pozitívabb szemléletű :D ) Tetszett eme latolgatásod, Gábor ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyfajta múltértékelés volt ez a pársoros, de az nagyon is igaz, a "kószán élés" vonatkozik s hatásában lesújtó lehet a hasonló jelen s jövőbeli bizonytalanságban-élőkre...
      Jó, hogy te is hozzáfűzted gondolataidat, Ildi. :)

      Törlés