Tűzugró

Szent Iván-éjjelen
a tüzet ugranám
át érted, azt hiszem.
És nemcsak mondja szám,

a mindig szótalan…
Bennem is tűz lobog,
és fénylik a nyaram,
szívem új dalt dobog.

Ki vagy, ki újból hív,
ifjú, magam korú?
Vagy kóbor emlék-ív
a múltból, koszorú?

Nem, éltető erő,
mely éppen jókor jött,
mint langy nyári eső –
holnap a tűz fölött,

majd tűző napsugár,
szemet elvakító,
vagy csábos online-szál,
egy lélekgyógyító…

De addig úgy lobog
egészen hajnalig,
mint vad tüzes csikó,
ha kapja fékjeit.

Sötét zablás gyönyör
kijár még énnekem.
E vallomás köszön
vissza ez éjjelen.

Varázsos éjszaka,
ne múlj el sohasem!
Együtt menjünk haza,
szorítsd őrző kezem!