Ismét jött lehajtott fejjel:
maradt-e még böjti kenyér?
Híd alatt érte a reggel,
teste-lelke tavaszi tél.
Júdáskodók hamis pénze
szikla-ösvényre kergette.
Hitetlenség élet-része,
mégis igaz könyörgése.
Társa nincsen, hogy is lenne?
Akad,aki megsegíti,
szállást is ad egy éjjelre,
barátként mennybe repíti.
Reméli, a nyár majd hevít,
hajlékai csendes erdők.
Lelke mélyén emlékezik:
gyermekből hogyan lett felnőtt.
Támolyog a nagyvilágban,
s ha az adomány már elfogy,
elbóbiskol magas lázban,
s hírét viszik a galambok!
A zárlat fenségesen szép! Sajnos, mindent leírtál, ami a mai magyar hajléktalanság jellemzője, s tetted ezt végtelenül humánusan.
VálaszTörlés