Virradat
Hajnali fény a redőnyön,
szűnik az álom, a börtön:
voltam emlékeim rabja,
nincs aki ezt kikacagja.
Simogatásod a kulcsa:
víg szabadságom nem furcsa,
oly szokott már ez a játék,
mégse' kicsiny kis ajándék.
Szürke szobám színesíti.
Úgy tudok ennek örülni,
mintha ismét fiatalnak
hozna vigaszt ez a másnap.
Ősz hajam halk siratása
vesszen a múltba, homályba,
hogy ez a nyár temetője
légyen a gondnak – örökre!
Jól tudom, sors nehezéke
ült kalimpáló szívünkre,
ritmusát jól utolérni
forduló Föld is segíti.
Ne remegj ! Szavaim hozzád
eddig a megoldást hozták
gátakon túl vagy a völgyben,
fényteli nyári reményben.
Fény telivé válik egyszer minden... Szép a versed!
VálaszTörlés