Különös kincsünk - az ünnep


(Egy pedagógus vacsorára, 2013.dec.13.)

Remegő gyertyák súgják:
remélj, békélj, ne félj,
tiszta szívűek várják:
mikor jön el az éj,

s a kisded bátorítón
múltból jelenbe vált,
hittel, a kis asztalon
díszítjük fel a fát.

Szokás igével párban
ünneppé válik így,
s a felbolydult világban
ember s ember közt híd

és békesség honol majd,
ha néhány napra is.
Időset és fiatalt
megigéz ez a kincs,

mely sokkal több, mint arany,
sokkal több, mint egy tárgy...
De kell ajándék-alany,
és kell igazi vágy!

Lobogó gyertyák súgják:
ne félj, békélj, remélj,
s az érző szívek tudják:
karácsony mindig él!

Csősz József

1 megjegyzés :

  1. Így legyen! Valóban honoljon a békesség, miképpen versedben oly szépen megénekelted!

    VálaszTörlés