Nem halhatok meg boldogtalanul
utolsó perceimben felfoghatatlanul,
tiszta szívemmel kell csenddé válni, ami hasznosul
mint fehér kristály törésein, felcsillanó édes életút.
Nem hallhatok meg árván, kárhozottul
mint mély tágulat vermébe szakadt nyomorult,
fehér sirályok lángjaiba szálló búmmal, portalanul
mint homok dűnék alá fojtott, forrásért rianó alagút.
Nem hallhatok hangtalanul
mely születésem hangjait gyalázná, válaszul,
de hallhatok éveim hegedűjével
pirkadati örök szerelmes bút.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése