Keserű varázs mely hinti álmait
kéket húz véres gyászain,
kendőt lebbent mély lázain
s ébredő sziréni éneket költ tájain.
Repül a táj
messzi szállja szív sebeit,
reményt csiripel lelki fészkein
pattogó rügyeket vajúdik réti tornyain.
Olvadó bánat folyik, a széllel szárított könnyein
s kigyúlnak, szomorú mosoly,-tavaszi hangjai,
csak így várhatom,elvesztett ormaid.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése