gondűző napsugár
vidám selyme simogat
bőröm borzong
lágy melege alatt
konok útvonalamon
engedj tovább
orvul ne támadj rám
kérdéseidtől kímélj kegyesen
szorosan ölelnek
fojtó borostyánként
állapotom apró léptű
néma tetszhalál
vidám selyme simogat
bőröm borzong
lágy melege alatt
konok útvonalamon
engedj tovább
orvul ne támadj rám
kérdéseidtől kímélj kegyesen
szorosan ölelnek
fojtó borostyánként
állapotom apró léptű
néma tetszhalál
Elborul a szereplő kedélye, sőt a vége: tetszhalál. Mitől vajon a félelem, belső vagy külső rendzavarót kellhet vélnem? Mindegy is, nincs menekvés, a kérdések már elhangzottak korábban, kegyetlen, ha ismétlődik, ha nincs, mert nem lehet felejtés. - Számomra a vívódásról szól e versed, Ildi!
VálaszTörlésAz emberben mindig vannak miértek,és azértok, mindig kétkedik, éltének dolgai foglalkoztatják. Sokszor vissza-visszatérünk gondolatban ugyan oda, akkor is, ha tudjuk, nem lehet már másként, mert nincs lehetőség visszalépni, és javítani. Pedig de jó volna néha... :)
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésEz, egy jól megírt munka, egyetlen "Szépséghibája", hogy igaz.
Az ember, végignézi az események örvényeiben hányódó önmagát, és tehetetlen...
Tetszett.
gyuri
Köszönöm Gyuri ! Pedig de jó lenne néha másként tenni, azt az örvényt máshogy irányítani ! :)
TörlésHasonlóan érzem magam, de biztosan más okból. Szép vers, tetszett Ildikó.
VálaszTörlésKedves Ibolya ! Remélem az érzés átmeneti, és már rendben vagy a műtét után.
TörlésÖrülök, hogy tetszett a versem, köszönöm. :)