GaBriella: Kirakós

Betolakszik a hiányod,
épül bennem sejtről sejtre,
agytól szívig elzakatol,
cikkcakkokat róva egyre.
Lángot vetek, testem lázad,,
szemeimben olvad a tél,
porrá ég majd az alázat,
büszke tavasz bennem a fény.

Rád világlok, árnyékodnak
testet adok, édes testet,
felém forogsz, rád csurrannak
emlékeink, s nem eresztnek.
Vergődnél, de fényem bűvöl,
száz karommal megölellek,
engem raksz ki minden nőből,
minden lélegzethez kellek.