GaBriella: Démontánc
halkan jött be szinte lopva
szívem két marokra fogta
égő testtel ágyamba bújt
tüzes átka arcomba hullt
hajam szálát tépi húzza
nyakam köré feszül ujja
foga húsba foga májba
ezer körme bőröm vájja
rám simogat égő parázst
szemével küld delej-varázst
táncba forgat belém nevet
szája helyén vérző sebek
azt suttogja: sosincs reggel
ami kell azt mindig vedd el
körbetapsol hogyha sírok
mozdulni is alig bírok.......
tudom egyszer nem figyel majd
kisóhajtok egy kis hajnalt
mosolyomat ráfeszítem
s botladozva itt hagy engem...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése