GaBriella: Halkan

csak álltam ott
feszengve
lelked rám szabott
köpenye
kicsit szűk volt már
és itt-ott szakadt
kéket sírtak a felhők
elhamvadtak a nyarak
a szélbe szegeztem
fáradt mosolyomat
a tájba rajzoltam
avarszín arcodat
és belesuttogtam
az őszbe
törékeny titkomat...