törékeny délután
bámul bénán bután
rám koppan a
csend
szétomlik a
rend
belenyújtózik
napom az
éjbe
pillanatok közt
bukdácsolok
félve
gyertyám libben
szótlanul serceg
rám hervadnak
a másodpercek
kedvemet töltöm buja
fehérborral
farkasszemet nézek
a teliholddal...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése