Ültek egymás mellett. Párja hozzáért. Bámult rá, mit akar. Ó, semmi, semmiség. Eltelt jó pár év. Ha ma lenne az érintés… A kép c... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Éjszaka
Nappal és Éjszaka szakadatlanul váltják egymást. Jön a Tél, és díszruháját veszi fel, ilyenkor nem tudom férfiing és fehér gatya nem ... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Látomás
Felhők felett száll egy madár, menekül. Szobrok épülnek és dőlnek észrevétlenül. Nem számít fiatal vagy öreg, a tömegben elvegyü... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Féktelen fantázia
Férfi- és nőtársak, tegyék a kezüket a szívükre, és nyilatkozzanak: kinek nem volt szüksége sohasem a környezetében élők megértésére,... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Liliomok
Rügybontogató halvány liliom levél illata ébred. Liliomfa ág boldog ölelés édes a feltámadás. Színével gyógyít megt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Macskáknak
Húsleves macskáknak Ínyenc macska egerét tejbe áztatta, jóízűn felfalta, bajszát is megnyalta.. Étlapjára írta: "f... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Múlósdi
Múlunk, felejtődünk, ami egészen normális, mert első sorban mindenkit a saját elmúlása érdekel. De nem változna ez a helyzet akkor se... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Szeretet 2
A szeretetet éltetni kell, ne hervassza el semmi sem. Szélvihar ne tépje, árvíz el ne mossa, mert annyi féle van belőle, ahány csil... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Mindnyájunké
Ölbe tett kézzel mosollyal arcodon leülsz közénk. Éjszakák sötétjét az évek ráncaid mögé rejtették. 88 éveddel is ragyogsz közöt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hiedelmek és a valóság szembesítése
Hiszed-e, hogy létezik teremtő, kinek hatalma nem legyőzhető, Ki gondot visel a mindenségre, ki soha sem ért semmit félre, aki nem k... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Lázálom
„Hazugság! Senkit nem ér bántódás.” Folytatná bár, de lám, megszakad az informálás. Oszló testek buknak elő, ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Szürkeség
Szürkén ölelkezik ég a földdel, ez lenne üzenet, vagy csak elrejt minden csúnyát és szépet: harcok árán győzelmet a Panon síkság zöl... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Elképesztő történetek…
Vilibald, békésen haladt lefelé a lépcsőkön, egyik kezében fonott kosarával, a másik kezét csúsztatta a korláton, valami biztonságot ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ártó percek
hervadó virág éjszakai látomás szendereg s zihál percek üldöznek menekül züllött lelkem még árthat nekem Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Múló idők
Percre perc jött, napra nap. szállt az idő, mint a sas. Torlódtak az évszakok. Hócipőt viselt a nyár, villámlott az őszi sár. Jeges... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megállj!
Nem vágod a jelent? Szédültek tetteid? Netán présel a múlt, a jövő is keserít? Állj meg, hőkölőn! – a s... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Jani ajándéka
Langyos eső csapdosta a járda köveit, de az emberek nem sokat törődve vele vígan igyekeztek hátizsákkal a hátukon távolabbi céljaik f... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Foltok
Becsukom a szemem - rejtélyes folt. Becsukom a szám - ez eddig sose volt. Ölbe teszem a kezem - nem szövök, mint a pók. ... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Theónak
Csak most volt huszonöt, s már temetni kell. A mosolya elveszet... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Tusák
Émelyegve rejtik, mit átélnek némelyek. Öldöklő harc, vér-cunamik, pokol, hová tartan... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)