Riba Ildikó: Néha...
Jó volna, ha néha meglátnál, a sötétben hozzám bújnál, ha néha megsimogatnál, ha a hajam a szélben összeborzolnád. Jó volna, ha néha me... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Komisz kamasz
Bambán, gondolatok nélkül dobálta az aprópénzt a megkopott fekete bőrtáskába, amelynek tátott száján az egész tartalom látható volt, mert m... Tovább olvasom »
Hevesi Éva:Nézd !
Nézd, hajamba az évek az idő jelét fonták, reszket a kezem a fésű nyelén. Féltelek. Nézd, szemembe az évek pupillád rajzolták, reszket a kez... Tovább olvasom »
Bekezdések - A Lepkeszárnyrés című regényem előhangjai
Családregényt általában azok írnak, akiknek van családjuk. Én megfordítottam a dolgokat, mert halottaim vannak. A család képe oly messze k... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Az új évi jókívánság
A legújabb év első reggele! Most ébredtem. Ami azt illeti, ez a reggel sem különbözik a többitől. Csak azok érzik másnak, akik még le sem fe... Tovább olvasom »
Hevesi Éva: Nincstelenül
Üres a tenyerem is, s olyan árva vagyok; végképp nincs semmim. Az ígéret-filléreket, amiket nagylelkűen még viseltes kalapomba löktél, od... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csillag
Csillag csókolja a napot, felhő öleli az eget, könnye eső: csepereg. Hold szánkázik szivárvány ívén útja vége tó tükrén. Fagyott földö... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Eltűnt az angyal - A már eltávozott Nagy Sándor keresztapámhoz
Édesem, te, aki nevelgettél, de főleg szeretgettél, még mindig élsz az életemben. Megköszönöm a sorsomnak, hogy kaptalak téged, mert így... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)