Jó volna, ha néha meglátnál,
a sötétben hozzám bújnál,
ha néha megsimogatnál,
ha a hajam a szélben
összeborzolnád.
Jó volna, ha néha megfognád
hideg kezem, kezed kesztyű
helyett kesztyűm lenne,
melegével fagyomat
megolvasztanád.
Jó volna, ha néha könnyemet
törölnéd, arcomon jéggé
fagyott nyomát simítanád,
kandallóban tüzet gyújtanál,
ölembe fejed hajtanád.
Related Post
Riba Ildikó: Szégyellős napdél felől hajnal pírja dereng szégyellősarcot mutat nap
Riba Ildikó: Hit Hópehely hintázik fák ágain,szél hárfája zeng jeges csápjain.Hó alatt alvó mag félve lapul,vár, míg
Riba Ildikó: Csokorgyönyörű csokorhalott virág, leszedted:jövő gyilkosa
Riba Ildikó: TélapóCsillagúton távolrólcsengettyűhang szól. Szűz havon szán suhan, bakján piros ruhás apó.&n
Riba Ildikó: Új útRögök között,hantok hátánhánykódva ágakalatt alászáll-Föld sebei: új utak,riasztanak fés
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon szép ez a leginkább dal műfajú vers! Az egyszerűsége és a képi világa elbűvölő.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Judit
Örülök, hogy tetszett 
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.