Jó volna, ha néha meglátnál,
a sötétben hozzám bújnál,
ha néha megsimogatnál,
ha a hajam a szélben
összeborzolnád.
Jó volna, ha néha megfognád
hideg kezem, kezed kesztyű
helyett kesztyűm lenne,
melegével fagyomat
megolvasztanád.
Jó volna, ha néha könnyemet
törölnéd, arcomon jéggé
fagyott nyomát simítanád,
kandallóban tüzet gyújtanál,
ölembe fejed hajtanád.
Related Post
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Riba Ildikó: Égi ecsettitokban tángáltamszomorú szívedszótlan suhanjlétemnek legyél mankó félig törött támaszvigaszu
Riba Ildikó: Lánc lánc-lánc bokaláncmegakadt a lassú tánckifinomult seftelésmindenféle rendelésterápiás kezelés
Riba Ildikó: Álom Álom volt, varázslat.Szerelmes csókodgyönyörből gyöngyötfűzött nyakamra.Bőrömön ég méglágy aj
Riba Ildikó: Semmiszemtelen kalászmagasan tartja fejétsemmit érő lét
László Mészáros: FéltelekMagamba rejtve is téged féltelek,nem kell túléljem, és nem kell értened.Talán a képzelet játszik cs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nagyon szép ez a leginkább dal műfajú vers! Az egyszerűsége és a képi világa elbűvölő.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Judit :) Örülök, hogy tetszett :)
Törlés