Jó volna, ha néha meglátnál,
a sötétben hozzám bújnál,
ha néha megsimogatnál,
ha a hajam a szélben
összeborzolnád.
Jó volna, ha néha megfognád
hideg kezem, kezed kesztyű
helyett kesztyűm lenne,
melegével fagyomat
megolvasztanád.
Jó volna, ha néha könnyemet
törölnéd, arcomon jéggé
fagyott nyomát simítanád,
kandallóban tüzet gyújtanál,
ölembe fejed hajtanád.
Riba Ildikó: Összetörtösszetört szavakcserepeinőszi dércsíptefázós derengésbenszívem mélyébőlégi szökőkútfeltörő cs
Riba Ildikó: Hit Hópehely hintázik fák ágain,szél hárfája zeng jeges csápjain.Hó alatt alvó mag félve lapul,vár, míg
Riba Ildikó: Semmiszemtelen kalászmagasan tartja fejétsemmit érő lét
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Mátay Melinda Mária: Magyar ars nőeticaMagyar nő vagyok – mit érdekelneengem a nőeszmény maga?Itt születtem.Ráadásul Budapesten,sőt Budán,
Nagyon szép ez a leginkább dal műfajú vers! Az egyszerűsége és a képi világa elbűvölő.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, kedves Judit :) Örülök, hogy tetszett :)
Törlés