Gizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon.A regény, amit olvasott, nem tudta olyan nagyon lekötni a figyelmét. A tekintete a... Tovább olvasom »
Gizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon.A regény, amit olvasott, nem tudta olyan nagyon lekötni a figyelmét. A tekintete a... Tovább olvasom »
sütkérezz álnosztalgiád álfényében felmagasztosult érzelmeid színpadán jövendőd hajt virágot hazugságaid hímporán felemás fellengzős talmi d... Tovább olvasom »
tornyok feketék és egy rom csillagóra lebeg a falon mered emlékezetül együgyű szűz korom de időtlen vándorolnak a szentek ... Tovább olvasom »
Fagyott fűszálak között, gyöngyöket keres a felkelő nap... 2017.11. 28. Tovább olvasom »
játékodnak végre vége... nézz magadra kérlek felhőként foszladozik múlt évek virágillata veszni hagyott reményed léted sarkában porcica kére... Tovább olvasom »
Barátom! Nem kell mindig írni! Van az úgy, hogy jobb csak sírni, sírni, sírni. Tovább olvasom »
Anyánk csendes szavát suttogják a fák, Gyermekünk mosolyát őrzi napsugár. S a bárányfelhőn, mely úszik felettünk, Apánk büszke tekintete köv... Tovább olvasom »
Péntek este van. „Nem is baj, hogy ma nem ér rá senki, elleszek a tv-vel meg a számítógéppel. Néha jólesik kicsit egyedül lenni.” Bekapcsol... Tovább olvasom »
Csengettyű cseng-bong, udvarias kútágas jeget bont. Vándor éji madár kútkávára messziről száll kuvik sivítva hívja párját. Magányos szíve ... Tovább olvasom »
Amikor a településre költöztem a hivatásom miatt, Józsit úgy ismertem meg, mint boldog embert. A falubeliek aztán elmesélték, hogy J... Tovább olvasom »
Ugye valóság az, hogy létezel Egyetlen Igaz? Ugye nem csak csapongó érzelmeim szülnek téged naponta újra, meg újra? Ne hagyj... Tovább olvasom »
e nap legyen az álmoké gyermekkorom napja focizzunk együtt a zugban ahol visszapattan a labda és cigánykereket jár az utca ... Tovább olvasom »
Kálnoky László: Pokol című versére „Kincsem kiszórtam mind az ablakon,” majd elfagy, mint a meg sem írt regényem... Tovább olvasom »
– Visszatérve Thulcandra második inváziójára: a Tejút központi bolyvilágának Úrnőjét meditáció közben látomással kereste meg a Fény Ura. Sze... Tovább olvasom »
Hol volt, hol nem volt, mert bizony egyszer volt egy nagy ország, abban pedig egy különleges erdő! Ebben az erdőben minden fa fekete volt. M... Tovább olvasom »
Bágyadt karjaival ölel át az őszi alkony amint a temetőbe lépek, s mint a sírok mellett a vén tölgyfák, akik csendesen lehelik barna csókjuk... Tovább olvasom »
titokban tángáltam szomorú szíved szótlan suhanj létemnek legyél mankó félig törött támasz vigaszul pingálj puha érintéssel égi ecsettel sz... Tovább olvasom »