Molnár József: Bársonyhalál

 

 

 

Kálnoky László: Pokol című versére

 

 

 

„Kincsem kiszórtam mind az ablakon,”

majd elfagy, mint a meg sem írt regényem,

nézem a pokol tornácán vakon,

hány ismeretlent éget el a szégyen.

Már életünkben máglyákat rakunk,

elégetjük rongy életünk mihasznán,

egy helyben toporogva rohanunk,

célunk a semmi elérése bambán.

Világ-börtönünkben foglyok leszünk,

börtönőrünk, a cinkosunk is vádlott,

a végítélet ellen tüntetünk,

már azt hittük, hogy minden tettünk áldott.

Most együtt fekszünk, büntetés s a bűn,

simogató bársonyhalál a tűz.