Nélküled

 

 

 

„Vállamra ömlik a langyos végtelen”
kábult öntudatom  tétován tévelyeg.
Mögöttem lehulló falevél rezeg,
törékeny sorsom üvegmorzsaként
ujjaim között lassan pereg. Napsugár
hétszer hétfelé törve szikrát szór rajta.
Nem érdemes…  úgysem érted meg,
ami fáj csak engem gyötör csupán, de
 „mintha azzal is több volnék nélküled”

Mészáros László Az utolsó érintés című versének első és utolsó sorának
változatlan megtartásával.