Kőhalmi Levente: Tudom jössz majd

Úgy izzik tested,

zúduló, zord aranyként beragyogja e szobát.

Halált ordít bennem

e megrettentő, könnyébresztő álomvágy.

Szembogaram szerelem-sugarát

torpedóként vágja szemedhez,

fehérarany fémangyalként

csapódik testem testedhez.

Megfeszítve két kereszten

szélesre tárt ajtókat ád,

halott ajkak állnak szemben,

csókban forrnak éteren át.

Tűzacélként zihálva, törve éjnek csendjét

tapadó fonattá válunk,

megállítjuk most múltunk ércrendjét,

remegünk majd, újra szállunk.

Kiokádtam testemből a mérget,

miként keserű epét,

életemnek vetettem véget,

ahogy figyeltem fegyelemröptét.

Megnyugodtam már, hisz tudom, jössz majd!

Ha izzó ólomeső vár, tudom, jössz majd!

Az idő most megáll, tudom, jössz majd!

Az idő most megáll...