Anya mindörökre – gondolatok anyák napja előtt

Kíváncsian kandikál be ablakomon a parázshold, körötte szaporán szikráznak a csillagok, a végtelenség üzenetei, s a lopakodó május illata körül ölel. Azon az örök igazságon merengek, hogy - legyen gyermek vagy felnőtt – a szorongó ember gondját, baját az édesanyja  szelídíti békévé. Mindig. Még akkor is, ha az életút végére ért Ő, ott is ad, biztat, felemel!
Emlékfoszlányok cikáznak bennem, s repítenek téren és időn át hozzá, az édesanyámhoz.

  ***  Ijesztő, komor vaságyak, közönyös fehér köpenyek, remegő fájdalom…  A  nyíló ajtón bemosolyog a drága megnyugvás, anya. Ránevet, megöleli. Meggyógyulsz kicsim, s viszlek haza, ne félj!

*** Vizsgaidőszak, a túlhajszolt lélek zaklatott nyugtalansága… Otthon anya a teraszra ül vele, s a felhők mögül kinevet a nap! Újból színessé válik a világ, és   virágzó fák között, kitárt karokkal szalad már kacagva!

*** Sírásba fulladó csalódások… Anya mellette áll szóval, szótlanul, vele remeg érte, s oldódik a bánat!

*** Ő is anya lett. Az aprócska jövevény megállás nélkül sivalkodik. Jaj, mi lehet vele? ...  Anya karjaiba veszi, gügyög neki, és kisimul az arcocska, elcsendesedik a bánat!

***  Apa, jaj, drága apa, ne hagyj még itt, zokogott megsemmisülten a szenvedő  mellett…. Anya csendesen könnyezve átöleli.

A májusi éjszaka varázs-illata csak erősíti a tudatot: anya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a jó tündér, aki jelen van minden percben, óv, mesél, betakar, s akkor is vigasztal, ha derűs éji csillagfény már a mosolya!


Kádár Sára Hajnalka