Radmila Marković: Elszalad az ó év



Körmöm hosszú, csillog, villog,
fekete göndör hajam igazgatom,
szemhéjam festem, alóla kedvesemre
mosolyog csillogó huncut szemem,
sminkelek, kiemelem szépségemet.
Izgulok és örülök, hiszen ez lesz
az első szülői intelmek nélküli ünnepem.

Megérkeztünk sorba, hiánytalanul,
Kacagtunk, csókkal pecsételtük
az ó év minden percét,
ölelésbe fúlt ajkak, koccintás, ez mind érted
és értünk új esztendő, mert
folytatódik, dúl bennünk
ifjúságunk optimista hitével
a mindentől óriásibb szerelem.

Bár én lennék e világon az egyetlen magányos lélek,
aki lefekvés előtt tisztára mossa az ó év keservét.
Nem csak testem lesz tiszta, de szennyesem is kimosva.
Mielőtt magamra ölteném legszebb kelmémet, elrendezem
a tollas bálhoz szükséges ékszereimet.
Nem, nem burkolózok be ágyam melegébe.
Internetezek hasonlóan ünneplő sereggel, majd
leírom B.Ú.É.K., és tánc nélküli buliból bámulom a képernyőt.
Éjfél után jönnek az üzeneteke, kedvesek, meleg hanggal a
szóváltás, majd elcsendesedik minden, és
elkezdődik a ki tudja mit hozó új esztendővel,
a tavasz vagy az örök tél, mielőtt megérkezik a megszokott reggel.


4 megjegyzés :

  1. Boldogat -- mert kívánni sohasem késő -- kedves Radmila! :)

    VálaszTörlés
  2. A régitől búcsúzunk, mindig szebbet, jobbat várunk annál, ami elmúlt.
    Legyen így, legyen sikeres az új év. :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm drága Ildikó! neked is sikerekben gazdag új esztendőt kívánok: Mila

    VálaszTörlés