hol kopogtatnak
szelíd árnyak,
ott verdeső
fodros szárnyak,
álmaidra,
sugarakat
köpnek,
úgy ringatnak,
úgy ölelnek
nem nézel fel
nem rebbented
halványuló szemeidben
csínytevésed,
elnémul a játék,
a zajok tompán
zizegnek,
még egyszer-egyszer
önkéntelen
megremeg a kicsi kezed
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése