Kihalt a part.
A folyó is
visszahúzódott.
Csend párolog
medre felett.
Bronzba öntött
mindent a nyár.
Itt hagyott
új szoborrá vált
mozdulatlan
őskövületet.
Amit elvitt,
azt sajnálom csak.
Öröklét varázsát.
Az fáj, azt
ölelném vissza
tarlótűz égette ágyon
elhullajtott kalászokban
kutatva szép szívét,
hogy bennem vesse el
termő magvait
ha ébred a tavasz
nyár, ősz, tél után,
ami új életet ad
a halálban is.
Az ifjúságot.
Seres László
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése